Az EML Lembit, az Észt Haditengerészet egyik legikonikusabb hajója, ma már a tallinni Észt Tengerészeti Múzeum egyik fő látványossága. Ez a Kalev-osztályú dízel-elektromos tengeralattjáró a brit Vickers-Armstrongs Ltd. gyárában készült, és 1936-ban bocsátották vízre.

Az 1930-as évek közepén az észt kormány úgy döntött, hogy megerősíti az ország védelmi képességeit, és két tengeralattjárót rendelt az angol Vickers-Armstrongs vállalattól. A Lembit és testvérhajója, a Kalev, 1937-ben álltak szolgálatba az Észt Haditengerészet kötelékében. A hajók személyzetét 1935–1937 között Nagy-Britanniában képezték ki.

A Lembit 59,5 méter hosszú, 7,24 méter széles,és maximális merülési mélysége 90 méter.

A hajtását 2 db 600 LE-s Vickers-Armstrongs dízelmotor, és 2 db 395 LE-s Metropolitan-Vickers elektromos motor biztosította.

Sebessége vízfelszínen 13,7 csomó, merülésben pedig 8,7 csomó.

34 fős legénységéből 4 tiszt volt.

Fegyverzete 8 torpedóvető csőből, 24 víziaknából, egy 40 mm-es Bofors gépágyúból és egy 7,71 mm-es Lewis-géppuskából állt.

1940-ben, Észtország szovjet megszállása után, a tengeralattjáró a Szovjet Haditengerészethez került. A szovjeteket az észt személyzet tagjai segítették a számukra idegen angol hajó üzemeltetésében. A második világháború alatt a hajó számos bevetésen vett részt a Balti-tenger térségében. Testvérhajója 1941-ben süllyedt el. 1944-ben a hajó megkapta a Vörös Zászló érdemérmet.

A háború után a Lembit a Szovjetunió kötelékében marad, mint kiképzőhajó. 1979-ben került vissza Észtországba, és 1985 óta múzeumhajóként szolgál Tallinnban. A hajót a Hidroplánkikötőben állították ki, ahol a látogatók megismerhetik a tengeralattjáró történetét és technikai részleteit. Aki a hajózás iránt érdeklődik, annak érdemes ellátogatnia a múzeumba, ha a Tallinban jár. A Lembit mellett számos más történelmi hajó és tengeri eszköz is megtekinthető itt, így a látogatók átfogó képet kaphatnak az észt tengerészet múltjáról és jelenéről.