A minap ismét ellátogattam a Magyar Vasúttörténeti Parkba. Októberhez késpest kellemes idő volt. Pont tíz évvel ezelőtt jártam a parkban utoljára. Az emlékeimet és az akkori képeimet visszanézve felemás érzéseim vannak. Van néhány olyan jármű, amit idő közben felújítottak. De olyan is akad, ami akkor szép állapotban volt, mostanra pedig látványosan eszi őket az idő vasfoga. Ez a jelenség sajnos más szabadtéri múzeumokban is gyakori. Értem, hogy drága a fedett hely kialakítása, és kültéren jobban is mutatnak a nagy járművek, de felháborítónak, és pazarlónak érzem, hogy az egyszer szépen rendberakott, vagy csak megőrzött darabokat hagyják lepusztulni. De most nem is ezekről ejtenék szót, hanem a nagyon a pusztulás vége felé közeledő vasúti személykocsikról, amiket volt szerencsém közelebbról is megnézni. Remélem ezeket is megmentik majd. Olyan magyarosan, hogy előbb pusztuljon el, aztán majd újraépítjük módon. Igaz, hogy a favázas kocsikat amúgy is teljesen szét kell bontani, és új elemekből újraépíteni. Az nem tudom, hogy a belső tér milyen állapotban volt, amikor megőrzésre kijelölték őket. Illetve az újabb vagonoknál tudom, mert azokkal még utaztam, és tíz éve is végig jártam őket. Azokon látszik a gondatlanságból bekövetkezett állagromlás. Ezeknél még meg lehetett volna őrizni az eredeti burkolatokat, és kárpitokat, amik mára már mind cserére szorulnak. Vajon, a felújítás után is olyanok lesznek, mint régen voltak? Vagy nagyjából igen, de más színnel, más anyagokkal, más illatokkal, mint például a BKV szentendrei múzeumában látható egyes HÉV járművek. Azokkal utaztam még forgalomban, és engem bosszantanak az felújítás utáni eltérések. De ez majd a jövőben kiderül. Most jöjjön a jelen látlelete képekben.  

A tíz évvel ezelőtti képeim ezen a linken tekinthetőek meg: https://jarmuvekamultbol.blog.hu/2015/10/18/kepek_a_vasuttorteneti_parkbol